Dísztárgy fából és fémötvözetből. Elsősorban palotaőrségek használták, mint díszalabárdot. A 14. században egyesítették egymással a szálfegyverek és a bárdok előnyös tulajdonságait, így jött létre az alabárd. Hegyes nyársrészével szúrni lehetett, a hosszú nyél végére erősített bárddal keresztül lehetett vágni a lovagi sisakot vagy vértet, az ellentétes oldalon levő kampóval pedig ki lehetett rántani a lovagot a nyeregből.